Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

2012-2013 - I. Sajtófotó kiállítás – 2013

2012-02-05 02:32:00

Iskolánkban kisebb-nagyobb megszakításokkal már 28 esztendeje működik diákújság, egykoron Lő-lap, ma pedig Bor-lap néven. E nagy múltra visszatekintő lap történetének egy új mozzanataként az újság diákfotósai 2013. február 5-én első ízben mutatkozhattak be fotóikkal egy önálló tárlaton. 

A kiállítást Vácy Emese, a Boronkay tárlataiért felelős munkatársa gondozta és egyúttal ő volt a rendezvény háziasszonya is. Elsőként ő köszöntötte a kiállítást megnyitó Neubauer Rudolfot, az MTI, Magyar Tv, Duna Tv és a Magyar Rádió összevont internetes szerkesztőségnek képszerkesztőjét, az ismert sajtófotóst és a megjelent érdeklődő diákokat, tanárokat, s a kiállító alkotókat. 

 
 
Vácy Emese rövid összefoglalásként elmondta, hogy a három éve Szilágyi Erzsébet és Hujbert István mentori támogatásával működő szerkesztőségben alkotó diákok differenciáltan vállalnak munkát a lapban, vannak, akik csak írnak, vagy csak rajzolnak, tördelnek, korrektúráznak. E kiállításon ezúttal az újság fotósai mutatkoztak be, akik azon túl, hogy mindnyájan rendkívül lelkesen dolgoznak a diáklapba, rendszeresen részt is vesznek még az iskolai rendezvényeken is, ahonnan – gyakran a szabadidejükből is áldozva – nívós fényképekkel tudósítanak éppen e honlapunk és a Boronkay Archívum számára. A legutóbbi három esztendőben az itt publikált majdnem 500 fotógalériának a zömét is mind nekik köszönhetjük. Tehát ez a kiállítás e munkájuk elismeréseképpen is jött létre.
 
A tárlat tényleges előzményéül azonban az szolgált, hogy 2012 őszén a fiatalok közül öten részt vettek egy magyarországi fényképezőgép-forgalmazó által kiírt, „24/7” nevű játékos fotópályázaton. Az oda beküldött munkáik képezik e mostani tárlat törzsanyagát. Bár a díjat ezúttal nem hozták el, de a Boronkay Oktatásfejlesztési Alapítvány jóvoltából e műveik most itt megtekinthetőekké váltak. A többi, e képeken kívüli fotó kiállítására még azoknak nyílt lehetősége, akik ugyan e pályázaton nem vettek részt, de a tanév első felében már sajtófotóikkal sokat segítették az iskolánkat.
 
 
A jelenlévők a fotók megtekintése előtt, ráhangolódásként először Mikecs Enikő fuvolajátékát hallgathatták meg, aki már hat éve muzsikál, s emellett maga is a Bor-lap egyik szerzője, sőt ígéretes fotós tehetsége. Játéka után a szintén borlapos, már több verspályázaton sikereket elért Koncsor Milán mondta el a Téli pentameterek című saját versét (Itt olvasható a vers.)
 
A megnyitó háziasszonya a dallamos téli vers meghallgatása után felkérte Neubauer Rudolfot a kiállítás megnyitására. Az előadó 1998-ban a Kurír című napilapnál kezdte a fotóriporteri pályáját, 2002-től volt a Magyar Rádió Online fotóriportere, képszerkesztője, és 2010-től dolgozik az MTVA-nál. Jelentősebb szakmai sikerei közül említésre méltó egy 2005-ös Magyar Sajtófotó Sport Egyedi kategóriában szerzett 2. helyezése és az azt követő évben a Magyar Sajtófotó Művészet Egyedi kategória elért 3. helyezése. 
   
 
Neubauer Rudolf a megnyitóját azzal kezdte, hogy milyen komoly lélektani pillanat is az, amikor egy kiállítás falaira kerülnek a képek és azok először találkoznak a nézőkkel, s először tárulnak fel az alkotó szándékai szerint való üzenetek. E kiállítást megnyitó sajtófotós elismerését fejezte ki ezért a bátorságért, s hogy a kiállító alkotók végül is milyen nagyszerű képeket osztottak meg a látogatókkal. Köszönetet mondott a kitárulkozásért, hogy ilyen kendőzetlenül megmutatták, mi foglalkoztatja őket. 
 
Az előadó úgy vélte, hogy jószerével valóban mindent lehet e tárlaton látni, amit a fotográfia megmutatni akar: a diákfotósok jól játszanak a formákkal, a fénnyel, az idővel, a kompozícióval, finom humoruk van, lásd a Kompozíció című képet, amelyen egy gyűrű szív alakú árnyéka Rejtő Jenő sorai vetülnek, vagy épp megrendítőek, mint Az újra az iskolában című fotó felnőtt betűvetőjének portréja. 
 
A sajtófotós a továbbiakban, a szakma egyik XX. századi ikonját említette meg, a magyar származású Robert Capa-t, aki azt állította, hogy a fotográfiát szinte a magyar embereknek találták ki, hiszen e tehetséges, testvértelen nyelvű népnek egyik legkiválóbb médiuma lehet a fényképezés, hogy mégis csak hallatni tudja szavát a világon. 
 
Az előadó nagy-nagy értéknek tartja a fotókból áradó őszinte ifjúságot, mint mondotta: „nagy élményem volt a képek láttán, hogy mennyire tiszták, és nagyon szépek, nagyon érzelmesek, romantikusak vagytok”, s mint már sokat látott sajtófotósnak, milyen jó volt látnia e képekben ezt a romlatlan őszinteséget. Azt tanácsolta, hogy ha semmi mást, de ezt mindenképpen tartsák meg magukból, ezt kell tovább csiszolniuk, bárhova is veti majd őket az élet. 
 
Megemlítette Picasso egyik gondolatát: „A jó művészek másolnak, a zsenik egyszerűen lopnak” – azaz  nézzék meg alaposan mások képeit, gyűjtsenek be minden élményt velük kapcsolatban, és szemérmetlenül lopjanak tőlük, próbálják megvalósítani, amikkel ők is kísérleteznek, és meg fogják látni, hogy előbb-utóbb jobbakat fognak majd alkotni azoknál, mint akiktől ellesték a titkokat. Csak ez viszi előbbre a mesterségbeli tudásukat, csak e folyamat során tudják kialakítani egyéni stílusukat.
 
A szerkesztő úr még megosztotta a jelenlévőkkel azt az észrevételét, hogy a mai kor alkotóművészete, talán minden más kornál sokkal határozottabban a művészetek és a technológia határmezsgyéjén áll, s ez mindinkább igaz, a fotográfiára, amely eredendően is erősen technológiai hátterű művészet. Nagy előnyben van tehát az, aki ha erre az útra lépve már az iskolájában, sőt tán az ország legjobb műszaki középiskolájában tanulva e kettős szemlélettel felvértezett „tudással” áll a világ kihívásai elé. Személyes élményét megosztva arról mesélt, hogy a lőwys diák édesapjától, az egykori Boronkay György tanítványtól, sok jót hallott már az iskoláról, s most e képek is arról győzték meg, hogy itt valóban a jövő érzékeny értelmisége cseperedik fel, vigye is őket később műszaki avagy művészi pályára az élet.   
 
Zárszóként azt kívánta a most kiállító diákalkotóknak, hogy akár fotós, akár műszaki szakemberek lesznek a későbbiekben, mindenképpen tartsák meg azt az érzékenységet, amelyet most e kiállításon megmutattak magukból.
 
A közönség soraiból felcsattanó taps után újra Koncsor Milán lépett elő, s elszavalta e kiállításra való készülődés során született versét, ami a fotózásról és a fényképezőgép mögött álló emberről szól. (Itt olvasható.)
 
Ezután már csak a kiállítás megtekintése következett és az egybegyűltek közötti jó ízű beszélgetés, amihez hozzájárult egy kis rögtönzött fogadás és a pillanatok alatt eltűnő, a szintén borlapos Bodonyi Boglárka által készített, állítólag eszméletlenül finom muffin is. 
Mi, e sorok szerzői, a diákújságíró és fotós csapat szakmai támogatóiként e kiállítás megnyitása után nagyon örvendünk annak, hogy növendékeink megmutathatták, hogy valóban jó nyomon haladnak, s erről a rendezvényen mind az előadótól, mind a diáktársaiktól megerősítést kaphattak. 
 
Szilágyi Erzsébet, Hujbert István