Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Bízzunk magunkban és egymást-kezét fogva segítsünk embertársainkon!

2011-11-08 09:00:00

A Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete a Váci Reménység Sportegyesülettel és a Váci Értéktárral közösen az idén is megrendezte parasport-napját. Az elsősorban a váci általános- és középiskolások számára megrendezett programnak a mozgáskorlátozottak egyesületének váci, Kőkapu melletti székhelye adott otthont október 15-én, szombaton.

 

„A Speciális Olimpia világjátékai több egy sporteseménynél. A sportolók tudásának és teljesítményének megmutatásán túl megtestesítik a mozgalom legfőbb üzenetét: az elfogadást és egységet.” - Sólyom László
 
Vajon miért pont ezzel az idézettel kezdem ezt a pár soros leírásom? A választ az utolsó két szó foglalja magába: „az elfogadást és egységet”. Az esélyegyenlőség fontossága mutatkozik meg ebben a pár sorban, amely azon esemény témája volt, mellyen részt vettem pár barátommal
A redezvény résztvevőit dr. Chikán Csaba a házigazda egyesület elnöke, Mokánszky Zoltán sportügyekért felelős alpolgármester, valamint Bábiné Szottfried Gabriella országgyűlési képviselő köszöntötte. Utóbbi az egyik személyesen is érintett képviselő-társa, Hirt Ferenc üdvözlő levelét olvasta fel. A képviselő ugyanis kerekesszékes. Mokánszky Zoltán pedig a parasport-mozgalom történetét ismertette röviden, külön megemlítve az első nagy sikereket elért sportolókat
 
 
 
- Mai nap kiváló alkalom arra, hogy tanuljanak az ép és a fogyatékossággal élő emberek egymástólfogalmazott az alpolgármester
Miután befejeződött a „mini megnyitónk”, minden csapat indult a maga útjára. A sport napra valamennyi, váci, önkormányzati fenntartású általános iskola benevezett, de a középiskolák közül csak a Boronkay képviseltette magát. A gödi Topház otthon lakóiból, illetve a váci, Tabán utcai Fogyatékosok Napközi Otthonának fiataljaiból verbuválódott Szivárvány klub tagjaiból álló vegyes csapat is részt vett a programon. Mindegyik iskola, intézmény nyolc-tíz fős csapatokat alkotva vágott neki a feladatok teljesítésének.
 
 
 
A rendezvény tulajdonképpen egy akadályversenyen volt, melyet egy hétköznapi versenyhez tudnék hasonlítani. Minden csapat útlevelet kapott, amelyen az általuk kitalált csapatnevet kellett feltüntetniük. A mi kis csoportunk igazán lelkes volt, még egy csatakiáltással is buzdítottuk magunkat. Miután ezzel készen voltunk, indulhattunk a verseny állomásaihoz, ahol különféle akadályok és feladatok vártak ránk. Ezek között szerepelt a pingpongozás, bekötött szemmel zsámolyba dobás, kerekes székes gyorsasági feladatok és végül egy teszt, mely a para-versenyekről igényelt széleskörű ismereteket. A fentiekben egy hétköznapi versenyhez hasonlítottam, ami a formaságokat illetően nem is volt más, ám célja merőben eltért attól, hiszen itt nem a győzelem számított, sokkal inkább az esélyegyenlőség. Ezen volt a hangsúly
 
 
 
Ahogy a bevezetésemben és a beszámoló alatt többször is megemlítettem, az esélyegyenlőség egy igazán fontos fogalom, melyet sokunk nem ismer. Több szervezet, rendezvény, esemény hívja, fel az emberek figyelmét erre, ám mégis kevesen foglalkoznak vele. Őszintén szólva, mielőtt részt vettem volna ezen az eseményen, én sem tudtam sokat erről, de most, hogy rászántam magamés valljuk be, a testnevelő tanárunk unszolásának köszönhetőenmégis részt vettem ezen a rendezvényen, rájöttem mennyire rosszul láttam ezelőtt ezeket a dolgokat. Nem foglalkoztam vele, ami nagy baj. Manapság az emberek már nem foglalkoznak mással csak azzal, ami az ő érdekeiket szolgálják, de ez hiba. Foglalkoznunk kéne másokkal, meg kéne adnunk az esélyt magunknak, hogy képesek vagyunk segíteni egymáson. És erre szeretném most felhívni mindenki figyelmét. Bízzunk magunkban és egymást-kezét fogva segítsünk embertársainkon!
 
Szádovszky Luca
10.G osztály