Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Bajorországi út a Boronkayval - 2015

2015-10-03 09:56:27

Tavaly (a 2014/2015-ös tanében) a váci Zollner gyár meghirdetett egy versenyt, melynek keretében a kiválasztott három fős csoportok szeptember 17-19 között egy gyárlátogatáson vehettek részt. A versenyen győzedelmeskedő csapat jutalma egy három napos bajorországi túra volt a gyár szervezésében.

 
 
A verseny úgy zajlott le, hogy a három fős csoportok a gyárlátogatás mellett egy prezentációt hallhattak, melyben ismertették röviden a gyár történetét, valamint szakterületeit és azt is, hogy hol van jelen a gyár a világon Magyarországon kívül. A gyárlátogatás során rengeteg érdekes technológiával, gyártási mechanizmusokkal találkozhattak a csapatok. Természetesen annak érdekében, hogy jó eredményt érjenek el a kvíz kérdésekből álló teszten, folyamatosan figyelniük kellett a csapatoknak túravezetőjükre. A gyárlátogatás után következett a kvíz. Két csapat döntetlennel nyerte meg a versenyt, így annak érdekében, hogy mindkét csapat jól járjon, Manfred Zollner úr, a Zollner gyár vezérigazgatója, volt olyan kedves, hogy mindkét csapat számára biztosította a bajorországi utat. Mindkét győztes csapat a 11.a osztályból került ki, melyeknek tagjai Winternitz Áron, Sepa Jázmin, Újszegi Vivien, Boroncsok Bence, Dobó Máté és Kis Dávid voltak. Útjuk során kísérte, és az egész verseny folyamán támogatta őket Szigeti Ágota tanárnő. A boronkays csapatokhoz csatlakozott egy, a Zollner versenyében szintén részt vevő, balassagyarmati csapat is. 
 
   
 
A túra szeptember 17-én reggel fél kilenckor vette kezdetét. Két kisbusszal indultak útnak és kilenc óra alatt sikerült elérniük Ausztrián keresztül Bajorországba, azon belül is Zandtba, ahol a szállásuk valamint a Zollner székhelye volt található. Miután mindenki elhelyezkedett a számára kijelölt szobában, egy kellemes vacsora keretein belül megbeszélték a másnapi programot. A vacsora után a kiránduláson részt vevők nagy része lelkesen próbálta ki a szálláson található gőz szaunák egyikét, avagy a rendelkezésükre álló meleg vizű medencét.
 
   
 
A túra második napján, azaz szeptember 18-án, reggel kilencre mentek a zandti Zollnerben találkozni Manfred Zollner vezérigazgató úrral, akivel egy rövid társalgás keretében mindenki személyesen beszélhetett vele. Egyben meg is köszönték neki azt a lehetőséget, hogy egy verseny keretein belül el tudtak jönni Bajorországba. Köszönetnyilvánításukat egy-egy ajándékkal fejezték ki az iskolák. Ezután kellőképpen biztonságosan felöltözve tettek egy látogatást a gyárban. Kimondottan érdekfeszítő volt, ugyanis itt még többféle technikával és gyártási móddal találkozhattak. A gyárlátogatás után mindenki kapott ételt és italt a nap hátralevő részére, valamint egy ajándékcsomagot. 
 
   
 
A nap következő részében Bodenmaist látogatták meg, ahol egy fenyőerdőben egy túraútvonalon haladva különböző játékos és jópofa feladatokkal találkoztak. Egy hídon is keresztül mentek, ahonnan mesés panoráma tárult a szemük elé, hiszen gyakorlatilag a hatalmas fenyők felett vezetett útjuk. Jártak egy fejjel lefele fordított házban is, mely rengeteg optikai csalódást okozott az emberi szemnek. Meglátogattak egy hatalmas robotsárkányt is, melyet maga a Zollner gyár épített meg. Ez a sárkány körülbelül 4 méter magas, szárnyszélessége eléri a harminc métert, és közlekedő sebessége eléri az 1,8 km/h-t. Ezt a sárkányt rengeteg hagyományőrző ünnepségen is használják. Voltak a Jóska bevásárlóközpontban is, ahol rengeteg egyedi, igazán különleges emléktárgyhoz lehetett hozzájutni. A nap fénypontja a vacsora volt egy helyi étteremben, ahol tömérdek ízletes finomság közül lehetett rendelni. Hazaérve hamar mindenkit elnyomott az álom egy ilyen fárasztó, de kitűnő élményekkel gazdagító nap után.
 
 
Az utazás utolsó napján, szeptember 19-én reggel kilenckor indultak útnak, majd késő délután meg is érkeztek Vácra. 
Véleményem szerint mindenki egy felejthetetlen és hatalmas élménnyel gazdagodott, egyúttal megismerve egy másik országot, egy másik kultúrát, és biztos vagyok abban, hogy senkinek sem ez volt az utolsó alkalom, amikor Németországban járt.
 
Kis Dávid