Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Boronkaysok lettek egy országos versíró pályázat győztesei

2012-06-13 06:00:00

A Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület (KIMTE) Líra Szekciója, A Magyar Parnasszus Az Élő Magyar Líra Csarnoka hagyományteremtő szándékkal országos verspályázatot írt ki nappali tagozatos általános és középiskolai tanulók számára. Itt a III. Korcsoportban (16 év fölöttiek) Koncsor Milán: Szülőhazám című versével az első helyet, Marosvölgyi Gergely: Nagymaros című versével a második helyet szerezte meg.

A SZÜLŐFÖLDEM – ifjúsági verspályázat célja volt, hogy tovább ápolja a magyar lírai költészet azon legszebb hagyományát, amely a szülőföld, a közelebbi és távolabbi haza iránti megbecsülést fejezi ki. E pályázat ezt a tradíciót szeretné tovább ápolni, felkelteni a fiatalok érdeklődését a líra, a versírás és olvasás iránt. A beérkezett versek a magyarlakta településről, vagy tájegységről szóltak, bemutatták, kifejezték a pályázók a szülőföldjükhöz kapcsolódó érzelmeiket.
 
A Magyar Parnasszus szerkesztőségének tagjaiból álló zsűri a beérkezett pályamunkák közül végül is iskolánk e két tanulójának versét értékelte a korcsoportjuk  két legsikeresebb munkájának.
 
A tanulóink figyelmét e pályázatra a 2012-es tanév Vers- és Novellaíró iskolai pályázat kiírója, Borosné Paku Beáta tanárnő hívta fel.
 
A tervek szerint a győztes alkotásokat majd antológiában is megjelentetik, és a döntőbe jutott versek már felkerültek A Magyar Parnasszus Az Élő Magyar Líra Csarnoka portáljára. Az alábbiakban onnan idézzük e két fiatal boronkays tehetségünk pályázatot nyert alkotásait.
 
 
Koncsor Milán: 
Szülőhazám
 
Fénylő csillagokból
hazám néz le rám,
hűs patak tündére
csókolja a szám.
Ezernyi élményem
száll, mint a zsongó,
zümmögő, zsibongó,
szorgalmas dongó.
 
Vadregényes erdők,
ábrándos rétek,
citromfüves nyarak,
ringok felétek;
álmot őrző éjek,
titkos, szép helyek,
ódon tündérvilág,
téged rejtelek:
 
Szende lányok haját
fürdeti a nap,
fény-ízű források
kelnek s nyugszanak.
Ősz csősz köszöntője
zeng a zöld földön,
friss szellő cikázik
hegyen és völgyön.
 
Izzó naplementék
csókja a számon,
s száz levél játéka
hajnali árnyon.
Nevető szalmaszál
kócos hajamban,
hála és békesség
csendes szavamban.
 
Ezer hősünk vére
itatja ma át 
a porhanyós földnek
 minden kavicsát.
S több büszke lovagnak
hallgat hantja lent,
minden kis madárfütty
végtelent jelent.
 
Embertelenségbe
szül embert e föld,
véges létezésbe
erőt s vágyat tölt.
Tízmillió lélek
hallgatja imám:
Légy ezerszer áldott,
szép szülőhazám!
 
 
A „Szülőföldem” verspályázat III. Korcsoportjában  1. helyezést elért vers.
 
 
**************
 
 
Marosvölgyi Gergely: 
Nagymaros
 
 
Hol a vén Duna völgybe ér,
s díszíti sok zöld hegyorom,
ott simul hozzá Nagymaros,
egy kis város – az otthonom.
 
Visegrádnak büszke gyöngye
hegytetőről néző vára,
s drágakőként vele ragyog
a királyi panoráma.
 
A gesztenyés némaságát
kifestik a madárhangok,
míg bezengik e tájékot
a buzgón lengő harangok.
 
Duna-parton áll a Dám: a
várost jégzajláskor óvta;
s Pestig nyúl a sziget, mi a
folyót két testvérre osztja.
 
Van olyan, ki hajóra száll,
s van, ki netán kompért fizet;
ám akad, ki szép időben
kajakkal szeli a vizet.
 
Csodás, ahogy a vár mögött
nyújtózva kel a nap reggel;
vagy amint nyugovóra tér
búcsúzó madársereggel.
 
Mikor zöld sátrait veri
a varázslatos kikelet,
új rózsaszínben ragyognak
a Fő téri falevelek.
 
Nyáron sokan járnak erre,
hisz e táj akár az Éden;
vidám emberek fürdőznek
s pihennek a tüzes fényben.
 
Aranyat és rőt-bíbort szór
az ősz a Dunakanyarra,
míg a sétányt a zizzenő
avar némán betakarja.
 
A víz sima tükrét télen
komor jégtáblák hasítják,
s a hóval fedett utcákon
szikrát vetnek az éjszakák.
 
Bárhova is visz a Sors – ha
idegen szél is karol át:
ígérem Neked, Nagymaros –
míg élek, leszek hű hozzád!
 
Hisz nekem csak ez a hely, hol
szívemben is otthon vagyok,
s tán itt szórják el poraim,
ha hívnak majd... a csillagok.
 
A „Szülőföldem” verspályázat III. Korcsoportjában 2. helyezést elért vers.